Rólunk
Eszter és a Toboz
Kirándulás
Feltöltődés
Szerelem
A TOBOZ VENDÉGHÁZ TÖRTÉNETE
Így lett a Toboz
Budapesti vagyok, de annak ellenére, hogy imádom a város nyüzsgését, egyre jobban értékelem, ha ki tudok belőle szakadni és a természetben tudom kiszellőztetni a fejemet. Pláne hétvégén!
Szerencsére a barátaim is így vannak ezzel és bevett hétvégi program nálunk, hogy az országot, az erdőket járjuk, este kellemesen elfáradva egy jó üveg bor mellett beszélgetünk és a kis buborékunkban elfelejthetünk mindent. Hogy ez télen, vagy nyáron történik, az nem is fontos. Ami mindig kihívást jelentett, az a szálláskeresés… Ritkán találtunk olyan helyet, ahol egész sokan elférünk, de a szobák 2-3 fősek, hogy pihenni is tudjunk. Gyakran 10-en készülődtünk egy fürdőszobában és a délelőtt eltelt, mire mindenki összeszedte magát. Valahogy így jött az ötlet…
Egy ideje kacérkodtam egy alternatív élettel, ami nem a 8-5-ig munkáról szól és az a gondolat, hogy valódi kikapcsolódásban és kényelemben lenne része a hozzánk hasonló társaságoknak, teljesen felvillanyozott.
Úgyhogy autóba pattantam, és addig jártam a Mátrát – mert a Mátra valahogy nem is volt kérdés – míg véletlenül rá nem bukkantam a Tobozon kilógatott eladó táblára!
Ez a „kádárkocka” számomra csupa lehetőség volt. Egy üres vászon, amit úgy alakíthattam ki, ahogy nekünk kényelmes lenne. Együtt vagy külön, esőben vagy jó időben, kihasználva a pihenés minden percét. Lett sok fürdő, nagy asztal, szuper terasz, jó kis grill. És az ötletek csak úgy záporoznak azóta is, és folyamatosan kerülnek a Tobozba a felszerelések, bútorok, díszítések. Igazi szerelemgyerek lett nekem a Toboz 🙂
És hogy honnan a név? Az egyik legjobb barátnőm, aki fotós, meglepett egy pár szuper fényképpel, mert olyan üresek voltak a falak. Tobozok voltak rajta. Úgy gondolta passzolna a házikóhoz. És milyen igaza volt! A képek felkerültek a falra, a házikóra pedig egy virtuális névtábla! Toboz!
Várlak Titeket szeretettel! Remélem, hogy olyan jól fogjátok magatokat érezni, mint amennyire mi szoktuk a barátaimmal egy-egy elcsípett szabad Tobozos hétvégén 🙂
A toboz megálmodója
Jónás Eszter
A város zajától, a hétköznpok nyüzsgésétől és rohanásától vagy akár elvonulás a szobákba egy óra nyugira.
Körülvesz a Mátra, a friss levegő, a madárcsicsergés, a patak a kert végében. A Tobozzal összenőve számomra szinte menedék.
A terasz télen, nyáron lehetővé teszi, hogy élvezzük a környezetet. Nincs se tűző nap, se zuhogó eső, ami megakadályozna ebben.
Kényelmes ágyak, kényelmes terek, ahol mindennek és mindenkinek van helye, egymást sem zavarjuk.
Ezt jelenti számomra a Toboz
Rólunk mondták
Ők már Tobozoltak
Egyszer volt, hol nem volt, még Mátraalján is túl, az öreg néne házán is túl, volt egyszer egy fenyőfa. Minden évben tobozok százai hevertek alatta, szüntelenül gurultak ide-oda, keresték a helyüket.
Egyszer aztán az egyik toboz úgy befészkelte magát, hogy hiszed vagy nem, egy ház lett a helyében. A ház szeme hátra tekintett a hegy felé, fülét kihegyezte, hogy hallja a kerten át futó patak hangját. Csendes, nyugalmat adó teraszával fordult később az erdő felé.
Lakója nem volt, de egy feketeszemű lány meglátta benne a csodát. Dolgozott éjt nappallá téve szorgosan, lelkesen, hogy a ház és a környék öröme ne csak az övé legyen.
Még a mesében is vannak nehézségek, itt sem volt belőle kevés, de a mesében mindenképp és az életben is van rá példa, hogy a jó megkapja a jutalmát… elkészült a házikó.
A mese számunkra így folytatódik: A kulcs kézről-kézre járt, híre szájról-szájra suhant, ajtaja még be sem záródott, annyi kedves vendég fordult meg itt, legyen tél, vagy nyár, és így van ez jól.
Mi, mint az első lakói ezt kívánjuk a Toboz háznak és a fekete szemű alkotónak!
Irány a Mátra!
Még van szabad hétvégénk idén!
Felxibilisek vagyunk a foglalásokkal, mert tudjuk, hogy nehéz tervezni. Ha mégis előre beterveznétek, akkor pedig hajrá!